Fordítást, vagy magyar verzíót megköszönném, ha valaki tudna nekem küldeni. Mégiscsak jobb lenne, azt hiszem.(*fordításért ezer köszönet és millió puszi Stegalnak!)

A film egyébként nagyon tetszett, ott van a kérdés, hogy mi van akkor, ha azért ölünk meg valakit, hogy ha az, szinte 100%-ban enyhített ítéletet, vagy éppen felmentéssel megússza a tettét. Főleg, ha egy kislányról/kisfiúról van szó. Ti mit tennétek? Ugyanúgy cselekedtetek volna, ha a saját gyereketekről van szó???

Védőbeszéd a filmből:
"Készítettem egy szép védőbeszédet,tele jogi kibúvókkal,de nem fogom felolvasni.
Azért vagyok itt, hogy bocsánatot kérjek.
Fiatal vagyok és tapasztalatlan.De maguk nem tarthatják...felelősnek Carl Lee Hailey-t,
csak azért, mert én inkompetens vagyok.Ebben a jogi küzdelemben valami elkerülte a figyelmünket.És ez a valami: az igazság.A mi ügyvédi feladatunk,hogy ne csak beszéljünk az igazságról,hanem felkutassuk,megtaláljuk és átéljük azt.A mesterem tanított erre.
Vegyük például dr. Basst.Soha nem idéztem volna be egy bűnözőt tanúnak.Remélem, hisznek nekem.De mi az igazság?Hogy egy szerencsétlen hazudozó?És ha azt mondanám,hogy a nő, akit megerőszakolt,17 éves volt, ő pedig 23,és hogy később feleségül vette...majd gyerekük született...és a mai napig is együtt vannak?
Ezek a tények hihetőbbé tennék a tanúvallomását?Mi ösztökél minket az igazság keresésére? Az értelmünk vagy a szívünk?Megpróbáltam bebizonyítani,hogy a törvény színe előtt mindenki egyenlő, itt Délen is.Ez nem igaz.A törvény szemei emberi szemek,és amíg nem tekintjük egymást egyenrangú feleknek az igazság mindig is részrehajló lesz.Csak az előítéleteink visszatükröződése lesz.Tehát mindaddig,az a kötelességünk, hogy Isten színe előtt kutassuk az igazságot.Ne az értelmünkkel keressük azt,ahol a félelem és a gyűlölet a másság iránt,előítéletté alakul át,hanem a szívünkkel,mert ennél többet nem tehetünk.

Szeretnék elmondani egy történetet.Kérem hunyják be a szemüket,amíg mesélek!
Szeretném, ha meghallgatnának.Figyeljenek a belső hangra!Kérem, hunyják be a szemüket!
Ez a történet egy kislányról szól,aki hazafelé tart a boltból egy napos délutánon.Képzeljék el ezt a kislányt.Hirtelen megjelenik egy teherautó.
A két férfi elkapja a kislányt.Elvonszolják a mezőre,megkötözik...és letépik róla a ruhát.
Rámásznak.
Először az egyik, aztán a másik.Megerőszakolják,az ártatlanságát és tisztaságát megtiporva,heves indulatoktól fűtve...az alkohol mámorában.Amikor befejezték,miután
véglegesen megfosztották...minden reménytől,hogy valaha is gyermeke legyen,hogy új életet adhasson,célpontnak használják.
Teli sörösdobozokkal kezdik dobálni.Olyan erősen,hogy a bőre is felszakad.Rávizelnek.
Fel akarják akasztani.Van náluk egy kötél.
Hurkot kötnek.Képzeljék el azt a hurkot,amint a nyakára feszül és aztán egy hirtelen rándulás.A levegőben lóg és kapálózik.A lába nem éri a földet.A faág...nem elég erős.
Letörik és a kislány a földre esik.
Felemelik a földről és bedobják a teherautóba,majd Foggy Creek felé veszik útjukat és ledobják a hídról.
Miután 10 métert esik,a kislány a folyóban köt ki.El tudják képzelni? Megerőszakolva,megverve,megkínozva,vizelettől,spermától,saját vérétől átitatva hagyják meghalni.Maguk előtt látják?Azt akarom, hogy maguk előtt lássák,azt a kislányt.

Most képzeljék el, hogy ez a kislány fehér...

A Védelem befejezte.

Ártatlan!
Ártatlan!
Ártatlan?"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.