Versek
2010.08.31. 06:40
"Most kitárulok neked, mint
A vízirózsa, mint a kagyló.
Betéve tudhatsz. Könyv vagyok.
Mindent megértő és bevalló:
Azért daloltam, ha szerettem.,
és azért fájtam, ha daloltam.,
Azért volt egy a vágy s a bánat
A volt időkben és dalokban,
Mert hűvös héjba voltam zárva
Mert nem nyitott ki senki...
Megleltelek: itt vagy. Fejed
Itt nyugszik már térdemre hajtva.
Belém költözött mosolyod
S a csillagok nyugalma.
Egész vagyok. Gerinceden
Tapintom ki az élet minden
Kis áramát. Töprengek és
Tudom már: semmi rejtve nincsen
Azoknak, kik örömben élnek.
Bólint azokra már az élet.
Nincs semmi rejtve az elől,
Ki megéli teremtő vágyát,
Ki éjszakánként csendesen
Figyeli társa szuszogását,
Ki elnézi a rebbenő
Ajkat, mely nevét szótagolja,
És nem kísérti rettegés,
Hogy aludtában torz vigyorra
Vagy áruló szavakra lel,
... ki ajkára figyel."
/Székely János/
"Meztelen vagyok előtte...
Ismer.. és mégsem tudja, ki vagyok...
Kímélünk másokat, míg azt,
akivel lenni szeretnénk
nem kíméljük kicsit sem...
Nem gondolunk bele,
vajon mi fájhat még a szíve mélyén,
mi az, ami nem engedi a felhőtlen örömöt....
Pedig a válasz nagyon egyszerű.
Egy aprócska nyílt titok lakozik az ember lelkében:
valami fáj..., nagyon....
Tudjátok meg hát a titkom...
Már nem akarom, hogy fájjon...
Nem akarom, hogy kétség bújjon meg a mosolyom mögött...
Éjszakánként
Álmodom egy életről, ami csak róla és rólam szól.
Álmodom éjjelenként, hogy hangja csak nekem szól.
Álmodom az életünket, a lakásunkat, a világunkat...
S álmodozik már Ő is ...
Végigkísértem minden emlékét...
Támogattam, minden döntésben
vártam Rá annyi éjjel...
Most velem van és mégis a múlt kúszik közénk a jelenben.
A múlt,
ami lassan gyilkol meg engem...
Kiadja, ami bántja, ami még fáj.
Én pedig magamba zárom némán és ostobán.
Pedig
Síni tudnék fájdalomtól, ami bennem él még...
Zokognék vállain, hogy végre rám talált.
... és mégsem teszem...
Segíteni fogok!
Erőm fogytán is mellette maradok és segítek feldolgozni a bánatot....
S közben ha az enyém tovább növekszik?
Talán majd Ő is segít nekem .
Megfogom a kezét és kísérem a saját útján,
aminek a végén a boldogság végre ránk talál. "
(nem tudom)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.09.13. 12:30:04
Az első optimistább kicsengésű, nekem most erre van inkább szükségem, önbizalomnövelésként, hogy van remény...
Utolsó kommentek