A "mandala" szó a szanszkrit nyelvből ered és szent vagy mágikus kört jelent. Minden emberi kultúrában találkozhatunk a mandalák sokféle megjelenési formájával, pl. egyes templomok vagy szent helyek alaprajza, misztériumjátékok szakrális tánca, varázsigék mormolása közben homokba rajzolt mágikus körök, különleges meditációs képek vagy a templom építészetben és kódex festészetben.
A mandala felépítésének három alapvető rendezési elve: a középpont, a középpontból történő kisugárzás és a külső kör, ami az egészet lezárja. A középpont a titokzatos szellemi erőközpont, minden létezés szülőhelye a térben és időben. A kiáramlás, a középpontból történő kisugárzás kifelé törekszik, egészen a határig, a körig, összeköti a belsőt a külsővel és végül visszatér a perifériáról a középpontba. Így az egész mandala a középpontra koncentrál, ahonnan a mozgás kiindul és ahová ez az egész visszavezet. A középpont a kezdete és a vége minden lehetséges útnak. Egy ősi bölcsesség szerint: „Ha a pontot meg akarod ragadni, fedezd fel a környezetét.” A külső kört egy határvonalként kell értelmezni, mely egy szent helyet védelmezve körülölel. Egyidejűleg azonban a végtelen, az egyetemes, a mindent felölelő szimbóluma is. Egy régi bölcs mondás szerint: „Az Isten egy kör, melynek a középpontja mindenhol ott van és a külső határa sehol sincs.” A mandala, mely többdimenziós összefüggéseket mutat be egyszerűen és legtöbbször szimmetrikusan, könnyen felfogható a szemünkkel, mivel a szem írisze is egy mandala, egy látszólag egyszerű forma, mely azonban rengeteg összetett információt tartalmaz, ahogy ezt az íriszdiagnosztika is bizonyítja.
Akárhová megyünk, bárhol felfedezhetünk mandala formákat, gondoljunk csak a kerékre, a fazekaskorongra vagy az óra számlapjára. Azonban a természet is gazdag mandala formákban. Semmilyen mandala nem nyűgöz le annyira a szépségével, mint a virágok. A gyümölcsök, faágak, fatörzsek és a növények gyökerének keresztmetszete is a mandala szerkezetére emlékeztet, csakúgy, mint a madárfészek felépítése vagy a pókháló. A mikrokozmoszban is felfedezhetjük egysejtű lényekben vagy a növényi és állati organizmusok sejtjeiben, akárcsak számtalan csodálatos kristály- és molekula szerkezetben.
A makrokozmoszban csak képzeljük el a Napot és az őt körülvevő bolygókat, mely szintén egy mandalaként értelmezhető. A Nap a többi környező naprendszerrel együtt alkotja a Tejútrendszert, mely egy spirál alakú mandala. A számtalan galaxis, melyet egy hatalmas energiamező fog össze, mai tudásunk szerint olyan, mint egy végtelenül hatalmas kozmikus világ-mandala.
A világmindenségnek ez a végtelen és az emberi felfogóképességünket meghaladó nagysága, és a benne lejátszódó energetikai folyamatok külső megjelenési formáin túl megsejthetünk mélyebb, azaz szellemi összefüggéseket is. Az emberi létezést képtelenek vagyunk a maga teljességében felfogni, ha nem irányítjuk tudatosságunkat a létezés transzcendens területeire.

Ősidők óta tudomása van az emberiségnek az analógiák világáról a makro- és mikrokozmosz, az anyag és az energia, a testi és szellemi-lelki folyamatok között. A finomanyagi életerő újra dinamikus kapcsolatban van az asztrális, mentális és spirituális szintekkel, ahogy az ezoterikus hagyományokban nevezik. Így hangzik az óegyiptomi hermetikus filozófia ősi szellemi törvénye: „Amint fent, úgy lent.”

A mandala, a maga teljességében szintén rámutat a külső megjelenési formákon túli dimenziókra. Tömörített formában megtalálhatjuk bennünk az emberi létezéssel kapcsolatos tapasztalatokat, sejtelmeket, kimondatlanul, egy érzékelhető képben megjelenítve.

A mandala néhány alapformájának a jelentése:

A kör középpont nélkül az ismeretlen nem-létezőt jelenti.

A kör közepén lévő pont szimbolizálja a létezőt, az időtlent a maga tökéletes állapotában. Az ősi bölcsesség egy ragyogó pontról beszél a holdvilág nélküli égbolton. Így lehetséges felfogni a középen lévő ragyogó fehér pontot, mint a szellemi-isteni tudatosság fénylő magját, a szent kör és az ős-sötétség közepében, erővel telve.

A kör középpontjából kiinduló spirális és sugár irányú vonalak azt jelentik, hogy a középen lévő tudatos mag isteni fénnyé alakul. A szellem lángja kiáramlik a sötétségbe és a teremtés mandala-kereke mozgásba lendül.

A vízszintes vonal (a kör átfogója) jelképezi az ősanyai lényeget a mindent átfogó végtelenségben, a körben.

A függőleges vonal (a kör átfogója) jelenti az isteni, mindent átható energiát.

Az egymásra merőleges két vonal azt jelenti, hogy a mindent átható szellem és az ősanyai lényeg megteremti a kozmikus keresztet vagy világkeresztet.

A svasztika a kereszt egy variációja és az állandó mozgásra utal - minden folyik. Ameddig a Teremtés folyamatban van, semmi sincs nyugalomban, minden energia.

Yin-yang szimbólum: minden létező polaritása, a pólusok kiegyenlítődése, a tai-chi. A yin a női princípium, tartalmaz valamennyi yangot és a yang, a férfi princípium magába zár némi yint. A yang és a yin, a világos és a sötét egymásba simul köralakú teljességben.

Más vélemény szerint jelentése az elmével is kapcsolatban áll (manas ”elme”). Eredetét tekintve leginkább a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető, ahol ma is, évezredek óta használják meditációs technikákhoz, gyakorlatokhoz. A jógik elmélyedést segítő különféle eszközöket használnak, melyekre támaszkodva szilárdan tarthatják tudatukat meditációjuk tárgyán. Ezek a test- és kéztartások, azaz mudra, a hangok, ami nem más mint a mantra, a kézbe vehető tárgyak, tehát a vadzsra és a mala, illetőleg az istenségek különféle képi ábrázolásai, azaz a mandala.
Ezen technikák külön-külön, illetve együttes alkalmazásával, a gyakorló, a létezés minden síkján egyszerre képes jelen lenni, természetesen úgy, hogy a jelenléte tudatos.

Hiszen a meditációban alkalmazott támaszok az adott tudattartalmat jelenítik meg, pontosan az analógiák törvényeinek megfelelő láncolatában. Valójában a támaszok éppen támasz-jellegüknél fogva csak arra valók, hogy a meditálót segítsék eljuttatni a célba, ahol természetesen már feleslegessé válnak. Persze egy már megvilágosodottnak nincs szüksége semmiféle meditációra, elmélyedésre és különféle eszközökre (például: mandala), hiszen léte állandóan a valóság igazi természetében időzik.

A mandala ennek megfelelően (legtöbbször, de nem mindig) egy kör alakú területet jelent. Valójában a mandala az ember potenciálisan megvalósítható legmagasabb tudatállapotának képi kifejezése. A mandala tehát a világegyetem képe, a kiáradás és visszaolvadás folyamatában megjelenítve, tehát annak lényegében ábrázolva. A mandala megmutatja az Abszolút Tudatosságban és Fényességben végbemenő folyamatot. A mandala célja megtalálni a tudatosság egységét, és helyreállítani az emberben a dolgok ideális rendjét.
A mandala tehát egy megszentelt, a valóságos léttől elkülönített mágikus tér. Önmagában a világ leképeződését, és annak minden lényeges jellemzőjét hordozza. A mandala középpontja szimbolizálja a világ közepét. E pont soha nem mozog, de minden körülötte forog.

Legfontosabb célja a mandala alkalmazásának, hogy a meditálót bevezesse egy tökéletes kozmoszba, ahol a külső elemek és a belső tudatszintek között harmónia uralkodik. Tehát valójában a mandala egy tudatos fejlődési folyamat térképe, mondhatnánk ”lélekvezetője”. A cél, elfoglalni a mandala megszentelt, mágikus körének közepét, a mozdulatlan mozgató helyét. Ekkor a megnyilvánulások visszaolvadnak eredeti egységükbe, felismerszik a mikro- és makrokozmosz azonossága. Három minőség emelkedik ki ezek közül: a szeretetteljes együttérzés, a bölcsesség és az erő. Ennek a legmagasabb tudatállapotnak az elnyeréséhez a gyakorlónak be kell hatolnia a mandalába. A tradicionális mandala koncentrikus, szimmetrikus kör alakú kép. A mandalában a kör jelképezi a szellemiséget, a négyzet az anyagi világot, a színek pedig érzelmeket társítanak ezekhez a formákhoz.
 
A MANDALA SZÍNEINEK A JELENTÉSE:
- Fehér: megkönnyebbülés, tökéletesedés, együttérzés, nyugalom.
- Fekete: titok, megérzés, belátás, újjászületés.
- Szürke: lelki gyógyulás, szelídség, szeretet, hűség.
- Sárga: barátságosság, fogékonyság, természet, intelligencia.
- Kék: elégedettség, ellazulás, harmónia.
- Tűzpiros: rettenthetetlenség, hatalom, változás, szerelem.
- Bíbor: emberszeretet, idealizmus, bölcsesség.
- Rózsaszín: érzékenység, a "belső" gyógyulása, egyetemes gyógyulás.
- Narancs: önkontroll, vitalitás, becsvágy, megérzés.
- Zöld: növekedés, bizalom, kapcsolat, gyógyulás, nyugalom.
- Barna: földközelség, stabilitás, tudatos kötődés a környezethez.
- Ezüst: érzékfölötti, természetfölötti képességek, áradó érzelmek, jólét.

A mandala az európai kultúrába Carl Gustav Jung tevékenysége során került be, mint művészet-terápiás eszköz. Alkalmazásának sikere azóta is töretlen, és napjainkban virágkorát éli, mind Európában, mind az Egyesült Államokban. A mandala nézése, rajzolása a meditációnak egy formája. Harmonizál, kiegyensúlyoz, pihenteti a szellemet, az érzelmeket lecsendesíti, segíti a koncentrációt.
A mandalát nézve, a képre koncentrálva harmonizálhatjuk magunkat, a nekünk tetsző képpel gyógyíthatjuk testünket, lelkünket, kikapcsolódhatunk stresszes világunkból, és rég elfeledett igazságokra, emelkedett, tiszta gondolatokra és különleges összefüggésekre ébredhetünk rá.

Mi a mandala?

  A mandala egy szimmetrikus alakzatokból összeálló meditációs kép, alapelemei a geometrikus formák (gömb, kör, négyzet, stb.), melyeket különböző szimbólumok egészítenek ki. A kép alapja egy kiindulási pont, mely az elkészült mandalán már láthatatlan. A kiindulási pont a kép elkészülte után már láthatatlan, magában hordozza a mandala célját, de csak mint lehetőség. A köré rajzolt alakzatok jelképezik a kívánt cél elérésének útját. Minden, a kiindulási pont köré rajzolt forma egy-egy szimbólum.

A mandala lélektana

  A tibeti buddhisták számára kötelező a mandala elkészítési módszerének elsajátítása. Először csak a formák elnevezését, majd magukat az alakzatokat, jelentésüket is megtanulják. Beavatási szertartások során oltárként használják az elkészült műveket.  Később gyógyító eszközként, önismereti gyakorlatokhoz is alkalmazzák. A mandala segíti az elmélyülést, a koncentrálást. Keleten általában kavicsból, rizsszemekből vagy homokból készítik. A homokból készült mandalákat befejezésük után, legtöbbször összesöprik, s maradványait a legközelebbi folyóba szórják. Ez egy nyugati gondolkodású ember számára felfoghatatlan lehet, hiszen tönkreteszik azt a művet, melyen akár egy éven keresztül is dolgoztak! Soha ne felejtsük el azonban, hogy számukra a mandala, nem egy képzőművészeti alkotás, hanem sokkal inkább a meditációt segítő materializmus, egyfajta spirituális útkeresés, melynek célja nem az alkotás, sokkal inkább az elmélyülés, egy magasabb tudatállapot elérése, hiszen a buddhizmus elve alapján: "nem a cél számít, hanem az odáig vezető út." 

A geometriai alakzatok, szimbólumok jelentése

Kör: szellemiség
Négyzet: materiális világ
Hatágú csillag: a kozmikus egyensúly jelképe
Ötágú csillag: a hatalom, erő jelképe
Ankh: az élet
Félkör: szellemi nyitottság

A mandalákon használt számok jelentése

1: nyitottság, teremtés
2: befogadás, nőiesség, intuíció
3: kapcsolatteremtés, változás
4: határozottság, precizitás
5: kreativitás, sikerek
6: béke, nyugalom
7: határozottság, vonzerő
8: pontosság, szellemiség
9: romantika, tehetség

Színek jelentése

Sárga: hatalom, jóság, intellektus
Narancssárga: a szeretet és boldogság színe
Piros: a szenvedély jelképe
Barna: a termékenység, gondoskodás színe
Zöld: a halhatatlanság, remény színe
Lila: mértékletesség, bölcsesség
Kék: megnyugvás
Fekete: a világűr, a bűn és az alázat jelképe
Fehér: a tisztaság jelképe (a fehér virág gyermekáldást jelent)

forrás: http://www.blush.hu/ezoteria/138

Mandala és gömb

A mandala lehet gömb formájú is. De mindenképpen a központi kiindulást kell alapul venni. A sokszögek, és a különböző alakzatok térbeli elhelyezkedésük következtében nagyon ritkán előfordul, hogy a mandala nem kör alakú. Ebben az esetben egy függőleges vagy vízszintes tengelyhez rendeződik a művészi munka. Az biztos, hogy szabályos, rendezett, és harmóniában van önmagával, és a külvilággal. (I-es kép)      

Minden ember tudatalattijában benne van a mandala, mint az ősi kezdet az élet kialakulása. Az Ember életében ma is meghatározó, és elengedhetetlen a mandalák jelenléte. Akkor is, ha nem tudunk róla, vagy nem akarjuk elfogadni ezt a tényt. A mai embernek szinte újra fel kell fedeznie, meg kell ismernie felnőtt korban ennek a csodálatos szépségnek a jelentőségét.

Kezdjük az ősi üzenetekkel:

Mélyedjünk el, és vizsgáljuk meg a világmindenséget egy kicsit más szemszögből. Bizonyára mindenkinek van erről egy elképzelése, melyet tiszteletben tartok. Ezt most kissé tegyük félre, illetve gondoljuk át. Ha elfogadjuk, hogy van egy Teremtő központ, ISTEN, Isteni Fény, Ősrobbanás, Őstudat, stb. ki hogyan nevezi. Az biztos, hogy kisugárzik ez a központ minden irányban, egyenlően, és egységbe foglalja a világmindenséget, ahol rend, öröklétezés, teljes őstudás, szabályos ritmus, állandó körforgás, örök mozgás van jelen. (volt és lesz)

Pl. a bolygók szabályos rendben örök körforgást végeznek a saját tengelyük, és egy adott középpont körül. Maga a Föld is. Más naprendszerek, univerzumok, szintén hasonló törvényszerű mozgást végeznek. De a Naprendszerek is szabályosan keringenek egy adott központ körül. Ez bizony a Világmindenség, ami valójában egy gömb alakú mandala. Az örök renddel, az ősi törvényszerűséggel, az állandó létezésével, a teljes tudással, a maga bölcsességével egységben. Előfordul, hogy megjelenik egy üstökös, mely megzavarja ezt a békés harmóniát. Ennek következtében kisebb-nagyobb eltérés mutatkozik az egységben.

A Földbe becsapódó meteorit szintén okozhat kisebb változást. De az emberek negatív gondolatai, vagy akár a nagyfokú „civilizáció” ugyancsak árt a harmóniának, az Anyaföld szempontjából. (erdőirtások, bányászat, a Föld és légterének szennyezése, háborúk, stb.)

Ezek hatására változhat, változik az éghajlat, időjárás. Létrejöhetnek a földi katasztrófák. Egy szóval azonnal észrevesszük, ha egy mandalában a rend, a harmónia, törvényszerűség sérül. Legyen ez ősi vagy éppen a napjainkban bennünket körbevevő tárgyaink, melyek mandalákat tükröznek.

Az, hogy a gyökereinkben benne van a mandala, legjobban bizonyítja, a női ivarsejt: a pete. Megtermékenyítés után szabályos osztódásnak indul, a kezdeti időszakot szedercsíra, zigóta állapotnak nevezzük. Ez bizony az élet, szabályos mandalája.

A zigóta állapothoz hasonló ősi rajzokat találtak a Föld legkülönbözőbb pontjain. Az élet kialakulásának a jelképe ez a szakrális rajz. Az „Élet Virága” nevet kapta a felfedező tudósoktól, ez a csodálatos rajzos üzenet.

Egyenlő sugarú körök szabályos összekapcsolása ez a művészi ábra, szinte minden ősi kultúrában megtalálták ezeket a rajzokat. A 6-8000 éves barlangokban az egyszerű „naiv” ősember által készített barlangrajzok között meglelték ezen összetett szabályos szimbólumok nyomait, üzeneteit. Megtalálták Peruban, az Inka Birodalom területén, a Majáknál, Egyiptomban az Abüdoszi Ozirisz-templom falán, és Széthi templomát is díszítette ez a csodálatra méltó mandala rajz. Svédországban, Lappföldön, Izlandon, Yucatán-félszigeten régészeti feltárások során rátaláltak e fantasztikus üzenetet hordozó rajzokra. Kb. 18 helyen tárták fel a világon, ezt az ősi mandalát.

Szíves figyelmükbe ajánlom Drunvalo Melchizedek: Az Élet Virágának Ősi Titkai című könyvsorozatot.

Egy másik ősi szakrális csodát szintén szeretnék megemlíteni: a Kő körök. Legismertebb az angliai Stonhenge. Gyógyító szent helyeknek tartják a Kő köröket. Ezeknek sugárzó, gyógyító energiája volt, van ma is, és biztos, hogy lesz a jövőben is.

Az ősi, 8-900 éves templomok színes rózsa ablakai harmonizáló, feltöltő, tisztító energiát közvetítenek a híveknek. Felerősödik ez a „megmagyarázhatatlan” sugárzás, bizonyos hangokra, énekre, imára. Előfordul, hogy a napfény hatására aktiválódik ez a nagyszerű mandala-csoda.

A néhány száz évvel ezelőtt épült remek művű Pagodák legtöbbször szintén mandala alakúak.

A pontos tervezést, és kivitelezést mutató kolostorok kertjei, vagy a nagy városok parkjai, (de az egyszerű virágos kertek is) sugároznak szépséget, harmóniát, nyugalmat, ahol egyéni meditálásokra, imádkozásra volt illetve van mód. Ezek a kertek nagyon sokszor mandalákat tükröznek.

Érdemes odafigyelni a gabonakörökre is, amelyek egyre többször jelennek meg. A körön belül igen erősen megnövekvő energiasugárzás van, melyet napjainkban műszerekkel mérhetnek a kutatók, szakemberek.

A bennünket körbevevő mandalákról szintén szeretnék szólni. Vannak nagyon egyszerű, és nagyon összetett, művészi kivitelezésű mandalák. A használati tárgyaink között ugyancsak megtalálhatók, melyek „így vagy úgy” hatnak ránk.

Ha a virágos kerteknél jártunk, most nézzük a virágokat, a növényeket.

A fák évgyűrűit említeném, évente hoz egy kört, melynek üzenete van számunkra. A szakértők az adott fának a mutatott éven kívül az éghajlatra, esetleges eltérésekre is következtetnek. Összetett mandala a virágváza, a benne lévő margaréta csokorral. Sorolok néhány virágot, amely tökéletes mandalát mutat a számunkra: Margaréta, Dália, Gerbera, Krizantém, Őszirózsa, Katonarózsa, Porcsinka, Golgotavirág, és sok-sok más virág. Kérem a Kedves Olvasót, tegyen a virágoskertben egy felfedező utat a mandala szempontjai alapján! Ha lehetőség van rá, tessék megnézni, egy teljesen ép Napraforgó tányérját. Döbbenetesen szabályos, koncentrikus, geometriai alakzatok, összetett körökből áll, amely a természet egyik legcsodálatosabb mandalája. Ez a növény igazán méltó a nevére.

Használati tárgyaink köréből néhányat említenék. A szőnyegek, padlószőnyegek egy része, az igazán művészi tervezésű, és kivitelezésű perzsaszőnyegek. Sajnos egyre több absztrakt minta kerül előtérbe. Ezek nem igen sugároznak harmóniát, legalább is kevésbé közelítik meg a mandalákat ábrázoló szőnyegek hatását.

A fürdőszoba csempe, mozaiklerakások ugyancsak figyelemre méltóak. Az 50-80 évvel ezelőtt készült, komoly szaktudást igénylő nagyszerű mozaik mandaláink vannak az idősebb lakásokban.

A kerek edények, tányér, pohár, csésze, tál, mind-mind mandala. Régebbi kivitelezésekben igazán nagyon figyeltek rá a készítők, hogy pl. egy tányéron körbefutó minta szabályos legyen, vagy a pohárra festett minta is fontos volt. Mára már nagy eltérés van ezekben a tárgyakban is. Arra törekednek a készítők, a gyártók, hogy egyszerűen és mielőbb készüljön el egy tárgy, feledve a szépségét, harmóniáját. Csupán a használati rendeltetést szolgálja. Ha esetleg egy pohár nem kör alakú, melyből italt kínálnak, egy pillanatra könnyen megtorpanunk, és azon kezdünk meditálni, hogy hogyan, melyik oldaláról próbáljunk inni ebből a fura pohárból. Ha egy tányér szögletes, ovális, vagy háromszög alakú (sajnos már vannak ilyenek is) szintén megtöri a gondolatunkat, amely az étkezésre irányul. Esetleg forgatjuk, hogy melyik oldalon esne jobban az étkezés. Megkockáztatom, hogy az eltérő pohárból, tányérból nem esik „jól” az ital vagy étel.

Figyeljük meg, ha egy fürdőszobai csempe, mozaik vagy bármilyen használati tárgyaink egyike megsérül, negatívan, azaz kellemetlenül hat ránk. Szemünk nem tud, vagy csak nehezen tud eltávolodni a hibás felülettől. Megtört a rend, a harmónia, a szépség, ez bennünk is lecsapódik. Ha egy repedt vagy kissé levert tányérból kell fogyasztani az ételt, ugyancsak kellemetlen érzésünk van. Néha a repedést simogatjuk, hogy nem-e hajszál van rajta? Ezt nevezzük hajszálrepedésnek. Ugye milyen találó ez a kifejezés? Egy szóval kellemetlenül hat ránk a tányér illetve bármilyen tárgy hibája, ezért nagyon fontos, hogy minden hibás, repedt, levert, csorbult használati tárgyat vonjunk ki a használatból. Azt pedig, igazán nagyon rossz fényt vet ránk, ha egy vendéget ilyen tányérból, pohárból kínálunk.

Misztikus kör egyenlő mandala
Nagyon sok bölcs tudós, szakértő beszélt, írt a magyar nyelv ősiségéről, ősi egyedi, spirituális voltáról. A nyelvünk képi kifejezéséről, szimbolikus értelmű üzenetéről ugyancsak hallottunk már. A mandalákkal való ismerkedésünk közepette erre is érdemes odafigyelni.

A magyar nyelv csodálatos játéka a körrel, mint misztikus üzenet, az alábbiakban:

A szögletes vagy hosszú asztalt is mindig „körbeüljük”.
A vendégnek, ha a lakást vagy kertet mutatjuk, bármilyen alakja is van, mindig „körbevezetjük” a bemutatni kívánt helyen.
Az új munkahelyen a kezdő dolgozót „körbeviszik”, és úgy mutatkozik be.
Az éjjeli őr a hosszú téglalap alakú gyár területén időnként, ellenőrzés céljából „körbejár”.
Egy előadáson, ha a hallgatók sorban is ülnek egy teremben, az előadó „körbeadja” a bemutatásra szolgáló tárgyat. (ásvány, fénykép, szemléltető eszköz stb.)
Ha egy fiatal szórakozni indul, „körbenéz” a városban, vagy a faluban.
Valaki mielőtt hosszabb időre elutazik, a rokonságot „körbejárja”, és úgy köszön el.
A turista „körbeutazza” az országot, Európát, stb.
De „világkörüli” utazást is szerveznek az utazási irodák.
Mindannyian hallottunk már a mesebeli „kerek erdőről”. Valóban kerek?
Ez nem annyira lényeges, viszont mindig csodák, misztikus események történnek a „kerek” erdőben.
A tábortüzet is „körbeüljük”.
Ha valakivel valami különleges dolog történik, jó vagy kevésbé jó, az illetőt azonnal „körbefogjuk”.
Nagyon sok hasonló kifejezésünk van. Függetlenül attól, hogy az esemény, ahol a cselekmény történik, tárgy, kör alakú vagy sem, mindig benne van egy szabályosan rendezett, összefüggő egység. Kifejezi a „kör” szó az összefüggést, összetartozást, egységet, harmóniát, az önmagába visszatérő helyzetet.
Olyan csodálatos, hogy még a nyelvünkben is találunk misztikus mandalákra utalást. Itt is igaz az ősi mondás: „nyelvében él a nemzet”.
Ha állóvízbe ejtünk egy követ, szabályos kör alakú hullámzás kezdődik.
A pók hálója, a madarak fészkei, mind-mind a természet tökéletes mandalái. Hangsúlyozom, hogy minden mandala, egy központból indul ki, és kifelé terjed.


Művészi mandalák
(Amelyek az emberek tudatában valójában igazán a „Mandala” fogalmat jelenti.)

A legkülönfélébb technikákkal készítik ezeket a művészi alkotásokat, festményeket. Több festési módot, alapanyagot lehet itt felsorolni: origámi módszerrel hajtogatott, színes papírokból kivágott és illesztett mandalák, üvegfestés, színes üvegberakások, művészi kivitelben. Ismerünk még színes homokból készített fantasztikus szépségű különböző rituálékon alkalmazott mandalákat is. Egyre többen foglakoznak a művészetek ezen ágával, így a belső békénk, önmagunk felismerésével ezen elbűvölő csoda alapján. Egyre többen fedezik fel a művészet e gyöngyszemét. Általa gyarapítva ismereteiket, tudásukat.

Nagyon sok kifestő könyv jelenik meg napjainkban melyek számítógép által rajzolt sablonokat tartalmaznak, a gyermekek szívesen színezik ki ezeket a kifestő ábrákat. Ezeknek a hatása olyan, mint bármely kifestő könyvnek. Sajnos benne van az érzelemmentes gép munkája is, mely valójában az alapot adja. Ennél sokkal jobb, ha a gyermek maga elképzeli, tervezi, megrajzolja, kiszínezi a saját mandaláját. Ebben van a fantázia, a kreativitás a kitartás, és a harmónia. Ez személyiséget formáló, kellemes tevékenység, mely mutatja a gyermek egyéniségét. Minden bizonnyal több szinten fejleszti a gyermeket. Sok gyermek szívesen rajzol „ilyen szépséges, geometriai ábrát”, körző, szögmérő, vonalzó segítségével.
Belső késztetést érez sok felnőtt is, hogy maga is kipróbálja a mandala készítését. Mindenkit őszinte szeretettel bíztatok erre a szívet melengető, nagyszerű tevékenységre.

Ez az igazi mandala, amely az embernek sajátja. Ezt maga tervezi, szerkeszti, és kivitelezi. Valamilyen szinten önmagát adja általa a készítő, és ez az ő mandalája, mely őt magát tükrözi. Készítés közben mindig a szabályoknak megfelelően tervezve, szerkesztve, megrajzolva, kiszínezve.

Természetes, hogy fontos a mandala, alakja, formája, és színe is. A mandala készítésekor fekete színt nem használunk. De bátran használhatjuk az alap, másodlagos, vagy kevert színeket, ezek harmóniájára törekedve.
A mű elkészítése közben az ember egy megmagyarázhatatlan meditációs állapotba kerül. Elmélyül az alkotás adta fantasztikus érzésben. Csodálatos energia járja át ilyenkor. Van, aki ezt természetesen nagyon jól érzi, van, aki kevésbé. Ez a legkülönlegesebb nagyszerű érzést hozza felszínre az emberben. Ez lehet tisztító erő, stresszoldó, harmonizáló. A belső béke megteremtésére irányul. Boldogság, öröm, szeretet, de bármely pozitív szeretetteljes érzése szintén lehet, a mandala készítőjének az alkotás közben. Ilyenkor a Hét MESTER SUGÁR -ból a harmadik sugár energiája járja át az embert, és támogatja a munkáját. Ez a rózsaszín sugár, amely a művészetek védelmezője, támogatója. Az, hogy egy kép elkészítése, békét, nyugalmat hoz a készítőnek, már maga egy misztikus csoda. Nagyon sok embernek szüksége lenne, szüksége van erre az erőre, erre a misztikus csodára. Kívánom, hogy mennél többen érezzétek meg ezt az örömteli kellemes érzést.


Azt tudjuk, hogy minden embernek, élőlényeknek, de a tárgyaknak is van aurája, kisugárzása, egy bizonyos rezgése. (ez a szellemi törvények egyike) Így természetesen a mandala képeknek is van kisugárzása. A mandala képekből sugárzó misztikus erővel lehet az emberek Lelki-Szellemi-Fizikai állapotára pozitívan hatni. Vagyis ezen hármasság egyensúlyának helyreállításával egészségessé válik az ember. A beteg emberben nincs harmóniában ez a hármas összetevő. Általában ez túlemelkedésből, vagy valamely egység hiányából, csökkenéséből keletkezik. Ez mutatkozhat a fizikai testen, betegség tüneti formában. Nagyon sok betegség hátterében valamilyen hiány van. Legtöbbször vitamin vagy ásványi anyag hiány.

Annak, hogy egy kellemes, szép képből „GYÓGÍTÓ MANDALA” legyen, sok - sok összetevője van. Az egyik legmeghatározóbb a készítő, maga. Egy példával szeretnék élni.

Minden ember, aki beszélni tud, énekelni is tud. Legtöbben átlagosan. Van, aki az átlag alatti szinten. Azonban van a világon néhány száz személy, aki kimagaslóan tehetséges, akikre azt mondjuk „isteni hangja” van.

A gyógyító manadalák készítéséhez is bizonyos tehetség kell. Nagyon sok átlagnak hitt, tartott ember hordoz magában valamilyen tehetséget. Lehet, akár a gyógyító mandala készítésére való hajlam is. Ezt elsősorban belső hittel, akaraterővel, kitartással, kreativitással lehet felszínre hozni. Ebben segítséget nyújtanak az égi mesterek is. De nem biztos, hogy ez azt jelenti, ezen a területen van a legnagyobb tehetsége az illetőnek.

A mandala készítés többek között függ, a készítő lelki, szellemi, fizikai hármasságának harmóniájától, egységétől, a művész személy egészségi állapotától. Attól, hogy a kép készítése közben, milyen mély meditatív állapotba kerül, mennyire tudja átélni az alkotás adta élményt. A másik dimenzió üzeneteire mennyire fogékony, ezt hogyan tudja áthozni, és a képeiben tükrözni. A földre születésével az ember milyen karmikus feladattal érkezett. Hozta-e a szolgálat, alázat képességét? Egyáltalán foglalkozik-e gyógyítással, vagy valamilyen segítséget nyújtó tevékenységgel. Ezek a legalapvetőbb szempontok a gyógyító mandala készítőjének életéből.

Forrás: http://www.mimnet.hu/0100_hun/index.asp?go=0100_informacio/0200_publikacio/view/&pid=76

Gyógyítás, vallás, meditáció

Felnőttek és gyerekek is egyre gyakrabban feszültek, idegesek, fejfájásra panaszkodnak, ok nélkül agresszívek. Felgyorsult életünkben a felnőttek szakmai, anyagi problémákkal, partnerkapcsolati gondokkal küszködnek, a gyermekek részére egyre magasabb követelményeket támasztanak az iskolákban, és bőven sorolhatnánk a már-már unalmasnak tűnő panaszáradatot. A számtalan inger ér bennünket, és túlfeszült idegrendszerünk hatására már a saját vágyainktól és szükségleteinktől is elidegenedünk, mintegy leválunk belső "énünkről". 

Van azonban mód arra, hogy visszatalálhassunk a szétszórtságból az egészhez, hogy újra megleljük lelkünk harmóniáját. Lazító- és légzőgyakorlatoktól kezdve a pszichológiai terápiákig sokféle módszert ismerünk. Folyamodhatunk a mandalákhoz is, amelyek segítségével alkotó módon foglalkozhatunk önmagunkkal, és ilyen módon is tehetünk lépéseket a lelki egészség felé.

A mandalameditáció a pszichoterápia eszköztárába is bekerült mint módszeres lazítógyakorlat. Carl Gustav Jung, a jeles svájci pszichológus behatóan foglalkozott a kör alakú képeknek a lélekre gyakorolt hatásával. Megállapította, hogy a mandalák kiszínezése nyugalmat, ellazulást hoz mind az egészségesek, mind pedig a betegek számára.

"Mandalát" lépten-nyomon, nap mint nap látunk, csak éppen sokan nem tudják, hogy amit látnak, az a tudatunkat formáló legősibb jelképek egyike. Sétáljunk egyet a szabad természetben, és jól nyissuk ki a szemünket:

* Hal szökken ki a tóból, majd visszacsobban. Egyre szélesedő gyűrűket vet utána a víz.

* Margaréta nyílik a mezőn. A virág sárga közepét fehér sziromkoszorú veszi körül.

* Kerek madárfészek simul az ágvillába. A pókhálóban harmatcsöppek csillognak.

* A Nap, a Hold és a csillagok minden irányban fényt sugároznak, miközben szüntelenül járják körpályálukat.

A mandala szó magyarul kör, ív, körszelet, korong jelentéssel bír, és az ősi indiai szent nyelvből, a szankszritból származik.  A mandala kezdete és vége a középpont (szankszritul bindu). A benne fellelhető minden forma és alakzat  e középpont köré rendeződik sugarasan vagy koncentrikusan. A középpontot kör (szanszkritül mandala) veszi körül. A mandalában minden geometrikus alakzat, négyszög, kör és vonal összeköttetésben áll egymással.

A mandala kör formája időtelen idők óta kíséri az emberiséget, és e formát mindig szentnek tekintették. Ezt igazolják a korai lakhelyek, sátrak, vagy kör alaprajzú házak, de éppígy a szent, kultikus helyek is.  Ennek bizonyítéka például a dél-franciaországi Roussillon-ban található Lascaux-barlang, ahol egyebek mellett spirális barlangrajzokat tártak fel, de koncentrikus kör elrendezésű Stonehenge is, a kelta druidák késő újkőkorban emelt szent építménye is, sőt a gótikus templomok ablakrózsái is a mandalákra melékeztetnek.

Ázsia egész területén, de különösen Kínában már egészen korán találkozhatunk mandalaszerű szerkezetekkel. A pagodák, templomok, temetkezőhelyek alaprajzai például mindig kör alakúak.

Ám a mandalaszertartás egyetlen világvallásban sem olyan jellegzetes, mint az Elő-Indiából eredő buddhizmusban, annak is kiváltképp a tantrikus, avagy tibeti buddhizmus névvel megjelölt ágában. A buddhista művészet ennek megfelelően nem csupán képileg dolgozta ki a mandalamotívumokat, a szent helyeken emelt építményeiknél is ez a formavilág a meghatározó, mint például a híres zarándokhely, a jávai Borobudur esetében.

Észak-Amerika őslakói, az indiánok azonban gyógyításra is használják ezt az ősi jelképet. A navalók például homokmandalák segítségével gyógyítanak sebeket és egyéb betegségeket úgy, hogy a gyógyító-varázsló színes homokot szór a beteg testére vagy egy megszentelt földdarabra.

Szintén mandalaformájúak az indiánok úgynevezett gyógyító körei. Ezeket a meditációra, elmélkedésre, imára való helyeket mindig ott alakítják ki, ahol különösen erősen érződik a föld energiája. Az indiánok e mandalaszerű körök segítségével veszik föl a szellemi kapcsolatot a természettel. A különböző növényekből és kövekből kirakott gyógyító kör a változást, a születést, az életet és a halált jelképezi. A kör színei bizonyos meghatároztt lelkiállapotokra utalnak, melyeket a hívő meditációja által elűzni vagy éppen elérni kíván.

Az indiánok egész gondolkodása a körmotívumra épül. A bölcs Héhaka Szapa mondja: "Amit csak a világerő véghezvisz, az mind körben játszódik le. Az ég kerek, és úgy hallottam, a Föld gömbölyű, mint egy labda, s ugyanígy a csillagok is. A szél, ha nagyon erős, örvényt képez, vagyis körben forog. A madarak kerek fészket építenek, mert ugyanaz a hitük, mint nekünk. A Nap és ugyanígy a Hold útja is kör alakú míg fölkel és lenyugszik, ráadásul mindkettő kerek. Az évszakok is körforgásszerűen ismétlődnek. Az emberi élet is kört ír le gyermekkortól gyermekkorig, és így van mindennel, amit csak mozgat az erő."

forrás: http://www.helloinfo.hu/main.php?folderID=845&articleID=14354&ctag=articlelist&iid=1

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.